Az adventi időszak egyik fénypontja Szent Miklós emléknapja, azaz  Mikulás napja. A világ minden táján ismert  ajándékosztó Miklós püspök tulajdonképpen két Kis-Ázsiai legendás szent alakjából formálódott. Az egyik Szent Miklós Myra (török kikötőváros)  püspöke volt, és a IV. évszázadban élt, a másik Szent Miklós a myrai Sion kolostor apátja, később Pinara (török város) püspöke volt, és a VI. évszázadban élt. Mindketten nagyon jószívűek és segítőkészek voltak, legendák sora dicsőíti őket.

Szent Miklós tisztelete a VI. századig vezethető vissza. Európában minden idők legismertebb szentjeként tartják számon, nemcsak az ortodox, hanem az evangélikus és a katolikus templomok is megemlékeznek róla. Ázsiában és Amerikában is nagy tiszteletnek örvend. A tizennégy segítő szent tagja, templomok oltárképeinek gyakori alakja. Hajósok, kereskedők és gyermekek védőszentje.

A névnapjához kötődő ajándékosztás hagyományát, a myrai püspök egyik igen ismert legendájával hozzák összefüggésbe.
Élt egyszer egy ember, akinek a három eladó lányát nem akarta senki feleségül venni, mert olyan szegények voltak, hogy nem tudott velük hozományt adni. Az apa végső elkeseredésében lányait az utcára küldte, hogy a nászhoz szükséges pénzt a testükkel keressék meg. Egy éjjel Miklós püspök a város utcáit járta, hogy szokása szerint alamizsnát osszon a koldusoknak, mikor meghallotta a lányok keserves sírását. Közelebb ment és nagyon elszomorította, amit hallott, de ugyanakkor a szívét öröm is elfogta, mert a lányok a keresztények Istenéhez fohászkodtak csodáért.  Miklós gyorsan visszatért a kolostorba, és egy ládából három ökölnyi nagyságú színarany gömböt vett ki, amit néhány nappal azelőtt egy gazdag kereskedőtől kapott hálából. Mire visszaért a házhoz a lányok már aludtak, így az ablakon át halkan, óvatosan az ágytakarójukra gurította az aranygolyókat. A három lány másnap nagy boldogságra ébredt, és nem győztek hálálkodni Istennek, amiért ilyen nagy csodát tett velük.

további képekért kattints ide

Szent Miklós kultuszát Németországba a X. században hozták magukkal kereskedők. A középkorban  szerepjátékokkal emlékeztek meg a szentről. Kezdetben a kolostori iskolák legifjabb diákja alakította Miklóst. Később ezt a szerepet a felnőttek vették át. Ebből alakult ki aztán a  szokás, hogy az ünnepnap előestéjén Szent Miklós házról házra jár, és vizsgáztatja, dicséri, ajándékokkal halmozza el a gyerekeket,  vagy éppenséggel megfenyíti, megbünteti őket. Ezt az utóbbi feladatot az idő múlásával átvette a Mikulást kísérő alak, akit leggyakrabban Knecht Ruprecht névvel illetnek, de a Schwarzer Peter, Großteufel, Hanstrapp, Pelzmärtl, Hans Muff, Krampus, Klaubauf elnevezések is gyakoriak. 
Ruprecht egy igazán ijesztő, durva lény: testét bozontos szőr fedi, arcát ördögmaszk takarja, lábán nehéz csizmát visel,  kezében virgácsot tart. A néphit szerint a  rossz gyerekeket zsákba dugja és elviszi magával. Igazi érdekesség viszont, hogy egyes régiókban, például Szászországban Ruprecht nem kellemetlen fickóként él a köztudatban, hanem ő maga a karácsonyi ajándékok hozója.
A Mikulás és Knecht Ruprecht tulajdonképpen a jó és a rossz hatalmat testesítik meg.