Korábban karácsony helyett Szent Márton napján ajándékozták meg a gyerekeket, majd az ajándékosztást  a fiúgyermekek számára december 6-ra, Szent Miklós halálának évfordulójára, a lány gyermekek számára pedig december 13-ra Szent Luca napjára helyezték át. A gyermekek megajándékozásának  eredetileg nem sok köze volt a szeretet kifejezéséhez, sokkal inkább a bennük rejlő fiatal életerő tiszteletéhez.
A Mikulás napja szép lassacskán kiszorított minden más ajándékozási napot a téli időszakból. Kizárólagos ajándékosztó szerepének a reformáció vetett véget. A XVI. században egyházi rendelkezésre az Úr születésének napja, a szenteste vált ajándékozó nappá, és az újszülött kis Jézus lett az ajándékok hozója, Szent Miklós pedig azóta csak kis ajándékokkal lepheti meg a gyerekeket.

Az ajándékok elsősorban az ősz adományai voltak: alma, dió, szelídgesztenye, szárított szilva. Később ezek mellett megjelent a körtés gyümölcskenyér (Kletzenbrot), a fűszeres sütemény (Spekulatius), és a Szent Miklóst ábrázoló édes vagy mézes tésztájú  kalácsok. A virgács  a középkorban a szófogadatlan gyerekek fenyítőeszköze volt, bár egy ősi pogány szokás szerint a vessző ütése szerencsehozó jelként élt.
Az alma, sőt a mostanság oly kedves narancs és mandarin is tipikus Mikulás ajándéknak számít, ezek ugyanis azokat az aranygömböket szimbolizálják, melyeket Miklós a legenda szerint három szegény eladó sorban lévő lánynak adott.

A mai németajkú országokban számos Mikulás-szokás él még. Sok helyen rendeznek Mikulás nap estéjén felvonulásokat. Svájcban egy hatalmas belülről megvilágított püspöksüveget hordanak végig az utcákon fehér ruhákba öltözött fiatalok. Berchtesgarden vidékén a szentet állatmaszkot viselő szalmába burkolt alakok kísérik nagy zajkeltés közepette. Pelch-ben (Svájc) a kapucnis, szakállas égi követ egy lovashintóval áll elő, és onnan ajándékozza meg a gyerekeket, majd a sok néző mulattatására egy idősebb fiút a zsákjába dug, aki aztán vigyorogva kukucskál ki a melegből.

A gyermekek számára a Mikulás eljövetele még mindig egy különleges élmény. Sok családban szokás, hogy a szent látogatására ünnepi pompába öltöztetik a lakást. A szobák egyik legismertebb Mikulás napi dísze a vázába állított, édességekkel feldíszített virgács, de az ünnepnapra készített mézeskalács-házikó is igen kedvelt dísz.
A német gyerekek az ünnep előestéjén, december 5-én állítják ki az ablakba, vagy az ajtó elé cipőiket, csizmáikat, vagy a mostanság divatba jött zsákokat, kosarakat, tányérokat, hajókat , hogy a jószívű szent azokat ajándékokkal rakja teli. A hosszú, fehér szakállú Mikulás leggyakrabban piros püspökpalástot és mitrát (püspöksüveg) visel. Korábban a piros ruha mellett a kék, a lila, a zöld és az aranyszínű is szokványos volt. Egyes források a mai piros színű Mikulás öltözék kizárólagosságát a Coca-cola egyik reklámkampányának következményeként tekintik.
A Mikulásvárás hangulatát nemcsak az otthonokban, hanem az óvodákban és iskolákban is a gyertyafények, az ünnepi versek és dalok, a finom aprósütemények (Plätzchen), a gőzölgő teák és gyerekpuncsok teszi még emlékezetesebbé.

Néhány Mikulás ünnephez kapcsolódó link:
Mikulás versikék, szövegek: a dokumentumtárban, és itt és itt
Mikulás színezők: a képtárban és itt
ünnepi receptek: a dokumentumtárban
dalok: itt
színdarabok: itt