ä:0228 Ä:0196 ß:0223  mi ez?

Ajánld másoknak is a DeutschNetet!
 

« < Február 2018 > »
H K Sz Cs P Sz V
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 1 2 3 4

Bejelentkezés






Elfelejtett jelszó?
Még nincs azonosítód? Regisztrálj
 
Kezdőlap arrow Oktatás arrow Barátkozzunk a számítógéppel!
Barátkozzunk a számítógéppel! Nyomtatás E-mail
Írta: L.Csaba   
2008. január 27.

A számítógép manapság már nem kuriózum, egyre több háztartásban megtalálható. A használatával is megbarátkozunk ki lassabban, ki gyorsabban. Közben mindinkább kiderül, hogy a gépünk nem csak arra alkalmas, amire beszereztük, hanem olyan dolgokra is használhatjuk, amikre korábban nem is gondoltunk.

Ha pedagógus is van a családban, tudhatjuk, hogy az esti elfoglaltsága pár órára az íróasztalhoz köti őt, ahol gyakran egy számítógép is ‘foglalja a helyet’. Mi lenne, ha összefognának? Együtt talán gyorsabban is végeznének a munkával.

Az ideális állapot persze az lenne, ha mindenki keze ügyében lenne számítógép, megfelelő programokkal, eszközökkel, és az iskolákban is minden gyerek számára elérhető lenne, nem csak informatikaórán – ismerkedés céljából, hanem valós használatban. Addig is, amíg beköszönt majd ez az aranykor, próbáljuk összegyűjteni, mire tudnánk használni ügyes masinánkat jelenleg.

Szöveg? Szerkesztés!

A legelső dolog, ami ilyenkor eszünkbe szokott jutni, a szövegszerkesztés. A billentyűzet hasonít egy írógépre, tehát jogosan következtethetünk arra, hogy szöveget tudunk írni a gépünkbe. Nem csalódunk, valamilyen szövegszerkesztő minden számítógépen van. Használata sem túl bonyolult, amíg megelégszünk egyszerű eredményekkel. Lássuk, milyen szövegek fordulnak elő egy pedagógus életében: tantervek, tanmenetek, óravázlatok, feladatlapok, szókártyák, értékelések, beszámolók, statisztikák, levelek ... Hát gépeljük be őket szorgalmasan (lassan gépelni is megtanulunk, ha nem is tíz ujjal, de egyre gyorsabban). A nyilvánvaló előnyök azonnal előtűnnek: Lehet javítani a szöveget, ha elrontottuk. Ha már valamit begépeltünk, azt másolni tudjuk. A kész dokumentumokat elmenthetjük, a másolatából új verziót készíthetünk.

Persze a problémák sem váratnak magukra sokáig: Hogyan lesz a szövegből papír? Ehhez már nyomtató kell. De milyen? Nyomtató talán az iskolában is lenne, de hogyan viszem el a dokumentumot? Flopin? Ma már inkább PEN drive-on. Vagy elküldöm e-mailben? Ha van internet csatlakozásom (van, hiszen most is onnan olvasom a cikket). Lehet, hogy ki sem kell nyomtatni? És vajon majd meg tudja nyitni a dokumentumot, akinek elküldöm? Vagy én magam egy másik számítógépen, másik szövegszerkesztővel? Mik azok a formátumok? Mi az a fájl? És mi az a fájlméret? Talán mégis inkább maradjak a fénymásolónál? Aki ezekkel a kérdésekkel már tisztában van, most ugorjon egy-két bekezdést. 

Fájlok, formátumok 

A többiekkel nézzük csak sorjában. Tehát addig eljutottunk, hogy megszerkesztettük a szövegünket. (Persze ez sem megy mindig olyan simán, ahogy szeretnénk, de erről majd máskor). Első gondunk legyen a mentés – erre akár már a szerkesztés közben is gondolhatunk, nehogy a munkánk elvesszen egy áramszünet, lefagyás vagy egy rossz mozdulat következtében. A mentés során megadunk egy nevet, és keletkezik egy dokumentum – egy fájl, amit később visszatölthetünk, szerkeszthetünk, másolhatunk, elvihetünk, elküldhetünk. Persze csak akkor, ha megtaláljuk később, ezért nem árt megjegyezni a helyet, ahová mentettünk. Különböző típusú dokumentumoknak létrehozhatunk külön mappákat is, így egyszerűbb rendszerezni a fájlokat. A fájl természetesen memóriát foglal, szöveg esetén ezzel még nem nagyon kell foglalkoznunk, mert a szöveges dokumentumok mérete jellemzően sokkal kisebb, mint a tárolóink kapacitása.

A fájlnak formátuma is van, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy hogyan vannak kódolva a fájlban az olyan információk, mint például a betűtípus, betűméret, a bekezdések elhelyezkedése stb. A szövegszerkesztők sajnos különböző formátumokat használnak, és nem mindig ismerik egymás formátumait. Viszont szerencsére vannak olyan formátumok, amelyeket széles körben ismernek a különböző szerkesztők. Szöveg esetében érdemes RTF (Rich Text Format) formátumba menteni, mert ezt nagy valószínűséggel meg tudjuk nyitni bárhol. A szövegszerkesztők persze általában a saját formátumukat preferálják, mert azt szeretnék, hogy mindenki csakis őket használja, ezért a dokumentum mentésénél nekünk kell erre gondolni, és kiválasztani a számunkra kedvezőbbet. Tudnunk kell még, hogy a betűtípusokat a fájlunk általában nem tartalmazza, ezért, ha különleges betűtípusokat használunk, az egy másik gépen esetleg furcsán jelenhet meg. Erre is van megoldás – a PDF formátum, de ne szaladjunk előre, inkább nyomtassuk ki elkészült szövegünket. 

Nyomtatás, adathordozók, e-mail 

Legjobb persze, ha van saját nyomtatónk. Ha még nincs, de szerenénk, felmerül a kérdés, hogy milyet vegyünk. Háztartási célokra talán a legjobb választás a tintasugaras nyomtató. Erről azt kell tudnunk, hogy a nyomtató viszonylag olcsó, jó minőségben tudunk nyomtatni akár színes dokumentumokat is, viszont a nyomtató olcsóságáért a tintapatron árával kell majd fizetnünk, ugyanis az méregdrága. Kis odafigyeléssel azért spórolhatunk a költségeken: kerüljük a telített színeket, használjunk vonalas ábrákat, ahol lehet feketével nyomtassunk. Kiürült patronunkat olcsón feltöltethetjük egy pár alkalommal, csak ne késlekedjünk vele, mert az üres patron hajlamos a beszáradásra. Ha sok példányban kell kinyomtatnunk valamit, és elfér egy oldal felén, inkább duplázzuk meg a dokumentumban, és nyomtatás után vágjuk félbe a lapot. Így kis többletmunkával papírt spórolhatunk. Ha tudunk fénymásolni valahol, akkor elég egy példányt nyomtatni, a többit inkább fénymásoljuk  Több példány esetén mindig készítsünk egy próbanyomatot, mert a papíron általában máshogy fest a szöveg, mint a gépen.  

Ha egy másik gép másik nyomtatóján szeretnénk majd kinyomtatni a dokumentumot, akkor első pillanatban úgy tűnhet, hogy bajban vagyunk, hiszen nem tudhatjuk, hogyan fog kinézni a nyomtatott dokumentumunk. De ne essünk kétségbe, van erre is megoldás, a már korábban említett PDF formátum, amit éppen erre a problémára találtak ki. Sok szövegszerkesztő képes már eleve PDF-be menteni a dokumentumokat, de ha a miénk még nem, az sem baj, ugyanis léteznek úgynevezett PDF nyomtató programok (például az ingyenes, internetről szabadon letölthető PDF Creator), amelyek ugyanúgy működnek, mint a nyomtatók, de nem papír jön ki belőlük, hanem PDF fájl. A mentés helyett tehát a nyomtatást választjuk a menüből, és kiválasztjuk a nyomtatók közül a programunkat. A program rákérdez a fájl nevére, és keletkezik egy PDF dokumentum. Ezt azután bármelyik nyomtatóval úgy tudjuk kinyomtatni, ahogy azt a saját képernyőnkön megalkottunk. Ehhez már másik szövegszerkesztő sem kell, csak egy PDF olvasó program (pl. Acrobat Reader), ami szintén ingyenes, és emiatt szinte minden gépen megtalálható. (Ha nem, akkor ideje telepíteni egyet.) 

Ha egy másik gépre szeretnénk eljuttatni a dokumentumunkat, akkor azt vagy el kell vinnünk magunkkal, vagy el kell küldenünk. Előbbihez valamilyen adathordozót kell igénybe vennünk. Régen erre a célra elsődlegesen flopi szolgált, de szerencsére már kezd kimenni a divatból (sok gond volt vele...). Ma már inkább a PEN-drive-nak, vagy USB kulcsnak nevezett jószágot használjuk, amely sokkal kisebb, és lényegesen nagyobb kapacitású és sebességű. Sokszor a zenelejátszónk, mobil telefonunk, digitális fényképezőnk is alkalmas dokumentumok hordozására. Az eszközök kezelése általában roppant egyszerű: rádugom a gépre, és az eszköz megjelenő ablakára dobom a fájlt. Lecsatlakozás előtt általában néhány egérkattintással le kell zárni az eszközt, erre legyünk figyelemmel, nehogy megsérüljön a dokumentumunk. 

Ha mindkét gép csatlakozik az internethez, akkor nincs szükségünk adathordozóra, elküldhetjük dokumentumukat e-mailben. Sokszor nincs is szükség rá, hogy kinyomtassuk a dokumentumot, hiszen ha akinek szánjuk szintén rendelkezik számítógéppel, meg tudja nézni a képernyőn. Persze az osztályteremben általában még nincs számítógépünk és kivetítőnk, ezért a nyomtató és a papír még sokáig hasznos eszközünk lesz. 

Ha már ennyit dolgoztunk a dokumentumunk elkészítésével, érdemes megőrizni, hátha később még hasznát vesszük. Meglévő dokumentumainkból később könnyűszerrel új kombinációkat hozhatunk létre, ekkor térül meg igazán a befektetett munka. A PDF formátumhoz kicsit visszatérve, tudnunk kell, hogy a PDF fájlokat már nehézkes átalakítani, ezért az eredeti szerkeszett dokumentumot is érdemes megőrizni.  

Ezen a ponton gondolkozhatunk el azon, hogy ha így megkönnyítik a későbbi munkánkat a korábban szorgos munkával létrehozott dokumentumaink, mennyivel egyszerűbb lenne az életünk, ha mások által készített dokumentumokhoz is hozzájuthatnánk? 

Fájlmegosztás 

Ez a gondolat nem új keletű. Más területeken már sokan rájöttek ennek az egyszerű gondolatnak a hasznára, így jöttek létre a fájlmegosztó rendszerek. Gondoljunk például a nyílt forráskódú programokra, amelyek úgy lehetnek legálisan ingyenesek, hogy egy közösség megosztja egymással saját fejlesztéseit, ami végül komoly eredményeket tud létrehozni nagyon hatékonyan. Például ilyen ingyenes program az előbb említett PDF Creator, vagy az OpenOffice szövegszerkesztő, ami felveszi a versenyt a Microsoft Office programokkal, és nem mellesleg szintén teljesen ingyenes. 

Térjünk vissza a saját dokumentumunkhoz. Milyen jó lenne tehát, ha szükségem van egy új dokumentumra, nem kellene a nulláról kezdenem a munkát, mert már valaki csinált a  világban valami hasonlót. Ha ezt elérhetném, sokkal gyorsabban, és egyszerűbben megoldhatnám a feladatot. Persze valami hasonlót csak akkor fogok találni, ha sok dokumentum között kereshetek. Képzeljük el, hogy minden német tanár, akinek számítógépe és internet elérése van Magyarországon, csak néhány dokumentumot megosztana, akkor több ezer dokumentum is összegyűlhet, amiből már jó eséllyel találok én is alapot a következő munkámhoz. Nos, ez az a gondolat, és cél, amiért létrehoztuk a DeutschNet dokumentumtárát. Mindenkit bíztatunk tehát, ossza meg elkészített dokumentumait, hogy cserébe hozzájuthasson a többiek munkájához. 

A következő rész(ek?)ben a képszerkesztésről, zeneszerkesztésről, az internetről, a keresők használatáról, a Web 2.0-ról, és még sok egyébről lesz szó, ami még közben eszünkbe jut, azzal a céllal, hogy egy percre se hagyjuk parlagon heverni számítógépünket.

folyt.köv.


Szólj hozzá a fórumban. (3 hozzászólás)
Utolsó frissítés ( 2008. január 27. )
 

Szótár

Partnereink

Nemzetisegek.hu

Szavazások

Mi érdekel téged leginkább a DeutschNeten?
 

Online felhasználók

Jelenleg 1 vendég és 1 tag online
©2007-2018 deutschnet.hu