Az adventi időszak egyik fénypontja Szent Miklós emléknapja, azaz  Mikulás napja. A világ minden táján ismert  ajándékosztó Miklós püspök tulajdonképpen két Kis-Ázsiai legendás szent alakjából formálódott. Az egyik Szent Miklós Myra (török kikötőváros)  püspöke volt, és a IV. évszázadban élt, a másik Szent Miklós a myrai Sion kolostor apátja, később Pinara (török város) püspöke volt, és a VI. évszázadban élt. Mindketten nagyon jószívűek és segítőkészek voltak, legendák sora dicsőíti őket.

Szent Miklós tisztelete a VI. századig vezethető vissza. Európában minden idők legismertebb szentjeként tartják számon, nemcsak az ortodox, hanem az evangélikus és a katolikus templomok is megemlékeznek róla. Ázsiában és Amerikában is nagy tiszteletnek örvend. A tizennégy segítő szent tagja, templomok oltárképeinek gyakori alakja. Hajósok, kereskedők és gyermekek védőszentje.

A névnapjához kötődő ajándékosztás hagyományát, a myrai püspök egyik igen ismert legendájával hozzák összefüggésbe.
Élt egyszer egy ember, akinek a három eladó lányát nem akarta senki feleségül venni, mert olyan szegények voltak, hogy nem tudott velük hozományt adni. Az apa végső elkeseredésében lányait az utcára küldte, hogy a nászhoz szükséges pénzt a testükkel keressék meg. Egy éjjel Miklós püspök a város utcáit járta, hogy szokása szerint alamizsnát osszon a koldusoknak, mikor meghallotta a lányok keserves sírását. Közelebb ment és nagyon elszomorította, amit hallott, de ugyanakkor a szívét öröm is elfogta, mert a lányok a keresztények Istenéhez fohászkodtak csodáért.  Miklós gyorsan visszatért a kolostorba, és egy ládából három ökölnyi nagyságú színarany gömböt vett ki, amit néhány nappal azelőtt egy gazdag kereskedőtől kapott hálából. Mire visszaért a házhoz a lányok már aludtak, így az ablakon át halkan, óvatosan az ágytakarójukra gurította az aranygolyókat. A három lány másnap nagy boldogságra ébredt, és nem győztek hálálkodni Istennek, amiért ilyen nagy csodát tett velük.

további képekért kattints ide

Szent Miklós kultuszát Németországba a X. században hozták magukkal kereskedők. A középkorban  szerepjátékokkal emlékeztek meg a szentről. Kezdetben a kolostori iskolák legifjabb diákja alakította Miklóst. Később ezt a szerepet a felnőttek vették át. Ebből alakult ki aztán a  szokás, hogy az ünnepnap előestéjén Szent Miklós házról házra jár, és vizsgáztatja, dicséri, ajándékokkal halmozza el a gyerekeket,  vagy éppenséggel megfenyíti, megbünteti őket. Ezt az utóbbi feladatot az idő múlásával átvette a Mikulást kísérő alak, akit leggyakrabban Knecht Ruprecht névvel illetnek, de a Schwarzer Peter, Großteufel, Hanstrapp, Pelzmärtl, Hans Muff, Krampus, Klaubauf elnevezések is gyakoriak. 
Ruprecht egy igazán ijesztő, durva lény: testét bozontos szőr fedi, arcát ördögmaszk takarja, lábán nehéz csizmát visel,  kezében virgácsot tart. A néphit szerint a  rossz gyerekeket zsákba dugja és elviszi magával. Igazi érdekesség viszont, hogy egyes régiókban, például Szászországban Ruprecht nem kellemetlen fickóként él a köztudatban, hanem ő maga a karácsonyi ajándékok hozója.
A Mikulás és Knecht Ruprecht tulajdonképpen a jó és a rossz hatalmat testesítik meg.

Korábban karácsony helyett Szent Márton napján ajándékozták meg a gyerekeket, majd az ajándékosztást  a fiúgyermekek számára december 6-ra, Szent Miklós halálának évfordulójára, a lány gyermekek számára pedig december 13-ra Szent Luca napjára helyezték át. A gyermekek megajándékozásának  eredetileg nem sok köze volt a szeretet kifejezéséhez, sokkal inkább a bennük rejlő fiatal életerő tiszteletéhez.
A Mikulás napja szép lassacskán kiszorított minden más ajándékozási napot a téli időszakból. Kizárólagos ajándékosztó szerepének a reformáció vetett véget. A XVI. században egyházi rendelkezésre az Úr születésének napja, a szenteste vált ajándékozó nappá, és az újszülött kis Jézus lett az ajándékok hozója, Szent Miklós pedig azóta csak kis ajándékokkal lepheti meg a gyerekeket.

Az ajándékok elsősorban az ősz adományai voltak: alma, dió, szelídgesztenye, szárított szilva. Később ezek mellett megjelent a körtés gyümölcskenyér (Kletzenbrot), a fűszeres sütemény (Spekulatius), és a Szent Miklóst ábrázoló édes vagy mézes tésztájú  kalácsok. A virgács  a középkorban a szófogadatlan gyerekek fenyítőeszköze volt, bár egy ősi pogány szokás szerint a vessző ütése szerencsehozó jelként élt.
Az alma, sőt a mostanság oly kedves narancs és mandarin is tipikus Mikulás ajándéknak számít, ezek ugyanis azokat az aranygömböket szimbolizálják, melyeket Miklós a legenda szerint három szegény eladó sorban lévő lánynak adott.

A mai németajkú országokban számos Mikulás-szokás él még. Sok helyen rendeznek Mikulás nap estéjén felvonulásokat. Svájcban egy hatalmas belülről megvilágított püspöksüveget hordanak végig az utcákon fehér ruhákba öltözött fiatalok. Berchtesgarden vidékén a szentet állatmaszkot viselő szalmába burkolt alakok kísérik nagy zajkeltés közepette. Pelch-ben (Svájc) a kapucnis, szakállas égi követ egy lovashintóval áll elő, és onnan ajándékozza meg a gyerekeket, majd a sok néző mulattatására egy idősebb fiút a zsákjába dug, aki aztán vigyorogva kukucskál ki a melegből.

A gyermekek számára a Mikulás eljövetele még mindig egy különleges élmény. Sok családban szokás, hogy a szent látogatására ünnepi pompába öltöztetik a lakást. A szobák egyik legismertebb Mikulás napi dísze a vázába állított, édességekkel feldíszített virgács, de az ünnepnapra készített mézeskalács-házikó is igen kedvelt dísz.
A német gyerekek az ünnep előestéjén, december 5-én állítják ki az ablakba, vagy az ajtó elé cipőiket, csizmáikat, vagy a mostanság divatba jött zsákokat, kosarakat, tányérokat, hajókat , hogy a jószívű szent azokat ajándékokkal rakja teli. A hosszú, fehér szakállú Mikulás leggyakrabban piros püspökpalástot és mitrát (püspöksüveg) visel. Korábban a piros ruha mellett a kék, a lila, a zöld és az aranyszínű is szokványos volt. Egyes források a mai piros színű Mikulás öltözék kizárólagosságát a Coca-cola egyik reklámkampányának következményeként tekintik.
A Mikulásvárás hangulatát nemcsak az otthonokban, hanem az óvodákban és iskolákban is a gyertyafények, az ünnepi versek és dalok, a finom aprósütemények (Plätzchen), a gőzölgő teák és gyerekpuncsok teszi még emlékezetesebbé.

Néhány Mikulás ünnephez kapcsolódó link:
Mikulás versikék, szövegek: a dokumentumtárban, és itt és itt
Mikulás színezők: a képtárban és itt
ünnepi receptek: a dokumentumtárban
dalok: itt
színdarabok: itt