Németországban élő barátnőm pesti kalandja a patronokkal

Egy barátnőm, Eszter, akit még az egyetemi évek alatt ismertem meg Budapesten, diplomája megszerzése után Németországba ment továbbtanulni. Egy berlini egyetemre vették fel, és nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy a honvágy már ne kínozza különösebben.

Azt mesélte nekem, hogy a berlini oktatás például sokkal jobban tetszik neki, mert sokkal személyre szabottabban foglalkoznak a hallgatókkal, sokkal inkább figyelembe veszik az egyéni érdeklődésüket, orientációikat.

Az ottani egyetemet tehát már pár hét leforgása után a szívébe zárta, és a német diákokkal, fiatalokkal is nagyon jól kijött, rengeteg barátot szerzett, de ugyanilyen sok szakmai kapcsolatot is, úgy, hogy e kettő persze gyakran átfedésben is volt.

Eszter egyébként művészlélek volt és azon szerencsés fiatalok közé tartozott, akik azt tanulhatják, amit szeretnek. Már Pesten is esztétikát tanult és Berlinben is egy művészeti szakon folytatta a tanulmányait.

Foglalkozott írással, de vizuális művészettel is, és különösen érdekelték az e kettő hibridjeként előálló műalkotások, és még szerkesztőként is dolgozott Németországban egy-két kisebb kiadványon, ami ezt a vonulatot képviselte.

Berlini évfolyamtársaival az egyikük lakásán rendszeresen rendeztek összművészeti szeánszokat is, s ezek általában egy kijelölt téma megvitatásából, felolvasásból és kiállításból álltak, de olykor-olykor még egy koncert is megkoronázta ezeket az alkalmakat, ugyanis jópár zenész barátja és ismerőse is volt ennek a körnek. Természetesen arra is volt példa, hogy egy felolvasást kísért zenei aláfestés, mondjuk valami experimentális zajzene.

Eszter egyébként azért időnként hazajárt, mert a családját és a magyarországi barátait azért hiányolta, ugyanakkor hazajönni végleg nem igazán volt kedve, így én is csak negyed vagy félévente látom csak, viszont ilyenkor mindig nagyon jókat beszélgetünk.

Legutóbb például arról folyt a szó hosszan, hogy milyen jó lenne, ha Magyarországon is jobban elterjedne a multimediális művészet. Eszter szerint bár itthon is van ilyesmire példa, azért még mindig inkább valami alternatív, underground dolognak számít, míg Németországban már sokkal inkább természetesebbnek veszik ezt is, következésképp pedig sokkal több a multimedialitással történő bátor, újító kísérletezés is.

Ez a találkozásunk egyébként körülbelül két hónapja volt, és elmentünk jó pár programra is, sőt, úgy alakult, hogy még egy lakáson megrendezett kiállítás és happening is szerveződött annak a két hétnek a végére, amíg Eszter a városban volt.

Persze a szervezés nagyrészben Eszter érdeme volt, ugyanakkor Eszter egy másik barátja, Anna nélkül nem jöhetett volna létre a dolog, ugyanis Eszternek nem volt lakása Pesten, a szüleinél pedig nem lehetett volna ilyesmit összehozni, ugyanis az apja gyengélkedett kicsit, és semmiképp se akartak vendégeket a háznál.

Egyébként Anna lakása sem volt éppen a legmegfelelőbb terep, mert 28 négyzetméteren tizenhat ember nem a legkényelmesebben tud elférni, ettől függetlenül azonban az esemény elképesztően jól sikerült, és még a megszokottnál is formabontóbban alakult, ugyanis Esztert magát is meglepetésként érték bizonyos elemek.

Az történt ugyanis, hogy összefogott két kortárs modern táncos, két zenész és egy fénytechnikus, akik mindannyian még a pesti egyetemi közegből ismerték Esztert, és a kiállítási anyagához komponáltak egy interaktív performanszot. Az egyik táncoslányt, Helgát egyébként én is ismertem már régebbről, mert egy ideig jártunk együtt mozgás-improvizációs jam-ekre. Amikor elkezdődött a tánc, és előkerült a dob meg a hegedű, egy-két perc leforgása alatt mindenki elcsendesedett, és letelepedett itt-ott a székekre és a szőnyegre.

Egy öt percig csak a mozgás volt és a zene, de aztán jött a fénytechnika, és az annyira megdobta az eleve sem gyenge produkciót, hogy ha addig páran még majszolgattak csendben valami pogácsát, innentől az is abbamaradt.

A fények úgy volt megkomponálva, hogy érzékeny párbeszédbe lépjenek ne csak a mozdulatokkal, de Eszter kiállított munkáival is, amik félig vizuális, félig szöveges elemekből tevődtek össze.

Szóval iszonyú izgalmas volt az egész, és mikor vége lett, az emberek többsége igen lassan tudott csak magához térni a módosult tudatállapotból, cserébe viszont ritka jó beszélgetések alakultak ki az este hátralévő részében.

A végefelé, amikorra kicsit már leapadtak a kreatív energiák, és többen már el is indultak hazafelé, Eszter azt is elmesélte nekem, hogy milyen nem mindennapi kaland volt a kiállított alkotásaihoz felhasznált nyomtatott anyagok kinyomtatása.

Mivel nem tudta, hogy az otthoni Epson gépükből kifogyott a tinta, az egész kiállítás létrejötte, legalábbis ebben a formájában, az utolsó napig kétséges volt. Eszter az esemény előtt két nappal, este realizálta, hogy a tinta kifogyott, és fogalma se volt róla, hogy mihez kezdjen, mert másnapra és az esemény napjára is teljesen be volt táblázva, tehát lehetetlennek tűnt, hogy el tudjon menni patront venni egy üzletbe.

Egy gyors keresést ugyan csinált a neten az Epson patron | Ingyenes Kiszállítás kifejezésekkel, s talált is egy ígéretesnek tűnő webshopot, azonban mivel nem volt tapasztalata velük, először inkább megkérdezte egy-két barátját, hogy hátha valamelyikük el tudna ugrani egy megbízható üzletbe személyesen.

Sajnos azonban senki se ért rá, viszont Helga végül mégis ki tudta húzni a pácból Esztert, ugyanis tudott egy webshopot, ahol az adott nap délelőttjén rendelt termékek általában már másnap kiszállításra kerülnek. Kiderült az is, hogy a Helga által ajánlott webshop ugyanaz, mint amelyikre Eszter futólag ránézett.

Helga ugyanis pár hónappal korábban talált rá erre a boltra úgy, hogy a neten ő is pont az Epson patron | Ingyenes Kiszállítás kifejezésekkel keresett.

Ő azóta egyébként már mindig tőlük rendel, ugyanis náluk valóban ingyenes a szállítás, de ezenfelül több termék vásárlása esetén még kedvezményt is biztosítanak. A kedvezmény már két termék vásárlása esetén is él, de három termék esetén ennek mértéke még magasabb is, s a termékek lehetnek teljesen különbözőek is, tehát például két különböző patron és egy papír megrendelésére ugyanúgy a három termék együttes vásárlására vonatkozó kedvezményt kapjuk.

Epson patron | Ingyenes Kiszállítás

Így tehát Eszter csütörtök délelőtt a weboldalon megrendelte a patronokat, s azok pénteken meg is érkeztek, s így még pont ki tudott minden hiányzó darabot nyomtatni. Azt mondta, hogy nagy pozitívum volt az is, hogy a futárszolgálat várható érkezéséről még értesítést is küldtek, így lehetett tudni, hogy melyik 3 órás intervallumban lehet számítani rájuk.

Aznap este egyébként én is megnéztem az oldalukat, mert eddig mindig eljártam egy üzletbe, de ez a lehetőség, hogy kihoznak mindent házhoz, ráadásul ingyen, azért nekem is megtetszett. Az Epson mellett amúgy több különböző márkájú nyomtatóhoz is árulnak patront, így például Canon és HP gépekhez is, de papírból is elég széles a választék.

Az oldalon könnyen kereshetők a termékek, a nyomtatók típusszáma szerint nagyon gyorsan meg lehet találni a számunkra megfelelő gyári vagy épp utángyártott patronokat, mely utóbbiakra ugyanúgy érvényes az 1 év garancia is. Szó, ami szó, valószínűleg eztán én is tőlük fogok rendelni, hiszen időt és pénzt is spórol így az ember.

Mondtam is Eszternek, hogy ne vegye rossz néven, de kicsit örülök ennek a hajtűkanyarnak a nyomtatás körüli eseményekben, mert így legalább most már én is tudok erről a webshopról. Eszter erre csak annyit mondott, hogy ne aggódjak, mert nem én vagyok az első, aki ma este ezt mondta neki, és hogy végül is az a lényeg, hogy minden meglett, hiszen minden jó, ha a vége jó.

Erre még koccintottunk egyet, aztán a performansz katarzisával még mindig eltelten, s egyszersmind egy új és menő nyomtató-alkatrész lelőhellyel gazdagodva elindultunk mi is hazafelé.