A Gergely-féle naptárreformig december 12-e volt az év legsötétebb napja, így Luca napjával kezdődött az újra növekvő fény időszaka. A latin eredetű név, mely a lux = fény, világosság szóból ered, is utal a téli napfordulóra. E naphoz egész Európában sok szokás fűződik. Míg hazánkban Luca egy kísértetszerű, fiktív lényként él a néphitben, kinek nevét boszorkányságokkal hozzák összefüggésbe, Olaszországban, Svédországban és Németországban Szent Luca keresztény vértanú tisztelete él. 

Szent Luca a IV. évszázadban élt a ma Szicíliában található Siracusa-ban. Már gyerekként örök szüzességet fogadott, de anyja mégis férjhez szerette volna adni. Luca halogatta a házasságkötést. Egy alkalommal édesanyjával, aki évek óta betegségben szenvedett,  Szent Ágota sírjához zarándokolt Cataniába, hogy tőle gyógyulást kérjenek. Imáik meghallgatásra találtak, a csodálatos felépülés után mindketten megkeresztelkedtek. Nem sokkal ezután Luca álmában megjelent a szent: hatására felbontotta vőlegényével megkötött eljegyzését, majd családja támogatásával egy menhelyet alapított szegények és betegek számára. A keresztényüldözés miatt katakombákba bújt hívő társainak gyakran vitt élelmet . Hogy mindkét kezét cipelésre tudja használni a fején egy égő gyertyákból álló koszorút viselt.
Vőlegénye a visszautasítás miatt nagyon megneheztelt Lucára. Tudván, hogy a keresztényeket halálra ítélik, feljelentette őt. Először is egy bordélyházban akarták meggyalázni, hogy a Szentlelket kiűzzék belőle, de még ökrökkel sem tudták elvontatni oda. Aztán máglyatűzre vetették, majd forró olajjal öntözték, de nem fogott rajta semmi. Végül egy tőrrel döfték át a torkát, de mindaddig nem halt meg, míg az utolsó kenetet fel nem vette. 
Őt elsősorban a szembetegek és vakok védőszentjének tartják. Egy legenda szerint Luca saját maga tépte ki a szemeit és küldte el jegyesének, hogy az ne dicsérhesse többé szépségüket. Ám a Szűzanya még szebb szemekkel ajándékozta őt meg hitének jeléül.

Korábban a délnémet területeken a szentet boszorkányok alakjával keverték össze,  gonosz Lucaként emlegették, a lusta cselédeket és a hajadon lányokat vele ijesztgették. A középkorban aztán Luca néhol ajándékosztóvá vált, és egészen a XVI. századig, míg nem a kis Jézus lett a téli időszak egyedüli ajándékhozója, a kisfiúk Szent Miklós napján, a kis lányok Szent Luca napján  kaptak ajándékot a felnőttektől.

Fürstenfeldbruckban nemrég egy már feledésbe merült szokást: a Luca-házak úsztatását hívták újra életre. A város lakói egy XVIII. századi árvíz idején  a szent segítségét kérték, fogadalmi ajándékként pedig házaik makettjeit helyezték az Amper folyó vizére. Ennek emlékére készítenek ma is világító házikókat a gyerekek, amiket csak áldás után bocsátanak vízre. Németországban több helyen találkozhatunk e szokás változatával: ahol kis hajókba helyezett égő gyertyákat úsztatnak el a folyók, patakok vizén.

Barbara napjához hasonlóan Luca napján is szokás cseresznyeágakat a szoba melegében vízbe tenni, és egy kis tálkába búzát ültetni. A virágba borult ágacska és a kizöldült búza a jövő év bőséges termésére utal.
A katolikus templomokban ünnepi misét mondanak e nap a szentnek. Sőt, szokássá vált, hogy egy fehér ruhába öltözött, fején gyertyafényes zöld koszorút viselő lány tündöklő fényt visz a sötét templomba. Ő testesíti meg a világosságot hozó Szent Luca alakját.

Egy igen kedves több településen is élő szokás szerint Luca sötétedéskor kóstolót hoz a karácsonyi süteményekből. E szokás eredetét Svédországban kell keresnünk. Ott a ház legidősebb lány gyermeke reggel fehér ruhát ölt magára, derekára piros szalagot köt, és fejére egy égő gyertyákkal díszített zöld koszorút erősít. Miközben tradicionális Luca napi dalokat énekel a ház lakóit kávéval és süteményekkel ébresztgeti.