ä:0228 Ä:0196 ß:0223  mi ez?

Ajánld másoknak is a DeutschNetet!
 

« < Február 2018 > »
H K Sz Cs P Sz V
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 1 2 3 4

Bejelentkezés






Elfelejtett jelszó?
Még nincs azonosítód? Regisztrálj
 
Kezdőlap arrow Oktatás arrow Egy némettanárnő visszaemlékezése
Egy némettanárnő visszaemlékezése Nyomtatás E-mail
Írta: Lernyeiné Schäffer Mária   
2008. február 22.
Burghardt Klára, magyarországi német író- és költőnő 33 évet dolgozott nyelvtanárként kis országunk több településén is. Ebből 16 évet töltött Száron, Fejér megyében, ahol a nyelvtanítás mellett, a helyi nemzetiségi kultúra ápolásáért is nagyon sokat tett. Az itt található írásában ezekre az évekre emlékszik vissza, és meséli el nekünk, hogyan sikerült a falu közösségét összefognia a lassan feledésbe merülő német ősök hagyományainak, szokásainak újraélesztéséért.

Visszaemlékezés

Nem is tudom, hol kezdjem. Összefüggően válaszolok, így egyszerűbb nekem. 1978-ban, a pécsi Tanárképző Főiskola elvégzése után, férjemmel költöztem Szárra. Az első utunk a tanácselnökhöz, Balogh Laci bácsihoz vezetett, aki bajor tájszólással köszöntött, amire az én frank nyelvjárásomban válaszoltam. Ez az első pillanat meghatározott mindent. Tudtam, hogy németajkú faluba jöttem, meghittség, szeretet fogadott az első perctől.
Férjem csapatvezető lett. Én olyan családból származom, ahol csak németül beszéltünk, német népdalokat énekeltünk, s csak a polkát, keringőt, cepedlit táncoltuk. 17 éves korom óta leírtam a falum és családom hagyományait. A nagyanyám lakodalma Helikon pályázaton (3 megye pályázhatott) első díjat nyert. A diplomamunkám a falu német hagyományait ölelte fel, a bölcsőtől a koporsóig. Az idős emberekkel, és a korosztályommal csak németül beszéltem. Ilyen értékekkel kerültem 24 éves koromban Szárra.
Akkor kevesebb óraszámban tanítottam a németet, így minden osztályban
megfordulhattam, az 1.-8-osztályig. De én felsős tanár voltam.
Mi volt az első tapasztalatom?
Az udvaron elkaptam egy mondatot a gyerekek között. „Most jön a Fritz óra!” Ekkor én minden osztályban órák sorát indítottam meg az őseikről, betelepítésükről, az érdemeikről, a gyönyörű hagyományaikról, és a szenvedésükről, meghurcolásukról. Beszéltem arról, miért nem mertek sokáig otthon németül beszélni, miért nem mesélnek önszántukból az idősek a múltjukról, miért könnyeznek, ha a rádióban német fúvószenét hallanak....
És a gyerekekben óriási változás állt be. Hihetetlen, mennyire belelkesültek. Bevontam minden órába a nagyszülőket, feltérképeztem, melyik gyereknek élnek a német nagyszüleik, esetleg dédijük. Az órán tanult szavakat hogyan mondja otthon a nagymama? Ez rendszeres házi feladat volt. Többször meghívtunk nagymamákat, nagypapákat a német órára, hogy meséljenek. Az év során kikérdezték a nagyszülőket az évközi hagyományokról, hordták be a német órára a régi tárgyakat, amiből állandó kiállítást csináltunk.
A gyerekek leültek a nagymama, nagypapa mellé, beszélgetni. Bevontam őket a Deutscher Kalender terjesztésébe, a Neue Zeitung reklámozásába. Német szakkört alapítottam, mert már nem fért bele minden a német órákba. A gyengébb gyerek mellé egy jó nyelvérzékű gyerek került, tanulócsoportokat alakítottam ki, így sokkal jobb eredményeket értem el, s nagyon mély barátságok kötődtek. Nemcsak tanáruk voltam a gyerekeknek, hanem szinte az anyjuk. Mélységes szeretettel gondolok vissza ma is minden egyes volt diákomra.
Az összegyűjtött anyagokból színjátszó csoportot hoztam létre, s eljátszottuk a régi hagyományokat. Ezeket minden évben elvittük a megyei szavalóversenyre, ahol 12 éven át Szár tarolt, az 1-4. helyezést mi vittük el. Fergeteges sikerük volt a gyerekeknek, ez tovább lelkesítette őket, és a szülőket, nagyszülőket. Babaruhákat varrtak nagymamák, szári népviselettel. Ebből kiállítást szerveztünk az iskolában. Az iskola német kultúr központtá vált a faluban. Ruhákat gyűjtöttünk, régi népviseleteket,
azokban szerepeltünk. A szári német lakodalmas akkora siker volt Pusztavámon, hogy Mikonya József író azt írta az iskolához intézett levelében, hogy gyerekektől ilyent még nem látott. A nagyszülők sütötték a lakodalmi süteményt, két busszal jöttek utánunk, s ők hordták ki a süteményt a násznép (nézősereg) között.
A papot Gyuri atya készítette fel, rendes reverendát kapott a Mayer Lacim, ma ő is pap!
Martalóczi Mariannal a nagymamája, Schweininger Teri (Resi) néni németül beszélt. 4. osztályosan Móron mindenkit maga után utasított vicces szári versikéjével. May Zsuzsi babával ült egy régi fonott székre a színpadon, népviseletben énekelte az altató versikéket. De ennek se szeri, se száma nem volt. A gyerekek sokat szerepeltek a német újságokban. Országos első díjat nyertek egy magyar ifjúsági folyóirat pályázatán, ahol néphagyományokkal szerepeltek. Öröm volt a német óra, sok szép dalt megtanítottam nekik, barkácsoltunk, játszottunk, színesen tanulták a nyelvtant, nem is vették észre, milyen nehéz.
A szülők is jöttek hozzám, szeretnének részt venni ebben a munkában, de nem tudnak németül. Akkor megalapítottam egy nyelviskolafélét, esti iskolát. Tele volt az osztály németet tanulni vágyó szülőkkel. A legjobb barátaim ma is ők. Öröm volt velük dolgozni, sok kedves közös élményünk van még ma is.
Aztán elkezdtem a gondolattal játszani, hogy mi lenne, ha a sok összegyűjtött népszokást mélyíteném, kibővíteném? S felkerestem az öreg nagyszülőket.
Megállapodtunk abban, hogy én összeállítok egy hosszú kérdéssort egy
bizonyos témában, ők többeket meghívnak, megbeszélik. Aztán 1-2 hét múltán mikrofonba meséltek. Drága emberek! Nagyon megszerettem őket. Olyan kincsre bukkantam, hogy fantasztikus!
Így született meg a szári könyv, ami az elképzelésemet messze felülmúlta. A MTA történésze szerint ez a monográfia Fejér megye legjobb munkája.
A német betlehemi játékot is eljátszották nekem a nagyszülők. Én ezt azonnal betanítottam a gyerekeimnek. Azóta járják a gyerekek a falut, az 1700-as évekből származó betlehemi játékkal. Sírtak az öregek, amikor először mentek a gyerekek. Ez a játék a berlini Globusz újság címlapján dokumentálva bejárta a világot. 1990 karácsonyán jelent meg a szári könyvem, 1000 példányban, az utolsó 50 db-ot az ulmi Dunamenti Németek múzeuma vette meg.
Énekkart, és német tánccsoportot alapítottam, tánctáborba jártam, hogy tanítani tudjam őket. Német kiállítást rendeztünk az iskola folyosóján, hogy megmutassuk a szülőknek, nagyszülőknek, milyen németes munka folyik az iskolában. Énekeltünk, meséltünk, szavaltunk és táncoltunk. Rengeteg újságcikk jelent meg a gyerekekről. Szár örökké a szívemben marad, a falu iráni szeretetem nem múlik el soha. Szeretni kell a gyerekeket, a német nemzetiségi hagyományokat, értékeket szívből ápolni kell, az idős emberek megbecsülésével. Ma van egy asszony Száron Macherné Marika, aki szívvel-lélekkel viszi tovább, amit elkezdtem, de ilyen Schweininger Marika is, a német kórus, a táncos gyerekek, és még sokakat említhetek, mint Balogh Krisztiánt, nagymamáját, Éva nénit, a fúvószenészeket, és nincs vége. Dicséretes dolog.


Csak annak van jövője, aki megőrzi a múltat. A fa is elpusztul a gyökerek nélkül. És ezeknek a gyökereknek mindig erősnek kell lennie.


Én egyedül nagyon kevés lettem volna a szári gyerekekért folytatott munkámban. Példátlan összefogás, tenni akarás, lelkesedés jellemezte a szülőket, nagyszülőket. Úgy Száron, mint Újbarkon, hiszen újbarki gyerekeink is voltak. Mindenben partnereim voltak. Vázsonyi Nelli néni, majd a férjem, Szekeres László, igazgatók, és kedves kollegáim mindenben segítették munkámat. Csak így együtt tudtunk ekkora eredményeket elérni. Mély kapocs, ami ma német költőként sem szakad meg egykori szeretett falummal, második otthonommal, szeretett jó barátaimmal!

www.klaraburghardt.com

Szalatnak, 2008.febr.21.


Szólj hozzá a fórumban. (0 hozzászólás)
Utolsó frissítés ( 2008. november 03. )
 

Szótár

Partnereink

Nemzetisegek.hu

Szavazások

Mi érdekel téged leginkább a DeutschNeten?
 

Online felhasználók

Jelenleg 2 vendég és 1 tag online
©2007-2018 deutschnet.hu